Nem, nem fogom egyből az eredményt elemezni -arra várni kell a poszt végéig. Kezdjük ott, amikor még minden szép volt, amikor még tele voltunk reménnyel, és vártuk, hogy élőben is megmutathassuk Európának mire képes Wolf Kati. A What about my dreams című dal egyébként jól sikerült, egy könnyen emészthető pop nóta, jó ötlet volt, hogy az angol szövegbe beleékeltek egy magyar versszakot is. Egyszerűen a versenyre való volt na.

Eljött az első elődöntő estéje. Kezdjük ott, hogy a két műsorvezető fantasztikus show-t csinált. Volt egy-két alkalom, amikor sírva nevettem rajtuk. Kati a 15. fellépő volt, és előadását hatalmas ováció kísérte. Amikor aztán kihirdették, hogy továbbjutottunk, még nagyobb volt a lelkesedés, az ováció. Igazából ezzel az eredménnyel beérhettük volna, hiszen Ádok Zoli meg Csézy (BTW: emlékszik valaki erre a nőre?) még eddig sem jutott el. Az elkövetkező napokban esélylatolgatások ezrei láttak napvilágot, a fogadóirodák is az első kilenc helyezett közé sorolta Katit. 

A második elődöntőt nem néztem, úgyhogy sokmindent nem tudok írni róla. Megmondom őszintén, rohadtul nem érdekelt. 

Nagy reményekkel ültem le a tévé -és a gép elé- : m1, twitter, facebook beizzítva (utóbbit nem tudom miért...), indulhat a műsor. A show természetesen ismét magas színvonalú volt, toltak egy-két poént. Külön kiemelném azt a jelenetet, amikor a faszi felkapta a csajszit és úgy folytatták a dumát. Szerencsére nem magyar szintű volt a műsor (értsd: végtelenül elhúzott, reklámokkal teletűzdelt), este 9kor indul és éjjel fél1kor lett vége. Mi az 5. fellépők voltunk, és ismét kaptunk ovációt, és valahogy jobban sikerült a dal is, mint az elődöntőben. 

A fenomenális műsorvezetők -a jobb szélső kivételével, ő csak szép...

Miután a 25. előadó is befejezte a nótáját, jött a fekete leves. Elöljáróban annyit, hogy ezelőtt még nem láttam Eurovíziós dalversenyt, nem nagyon tudtam, hogy hogyan zajlik a szavazás -milyen boldog ember voltam. Folyamatosan jelentkeztek be a 43 helyszínről, és jöttek a pontok. És egészen a 25. országig féktelen dühöt és csalódottságot éreztem, ugyanis borzasztóan kevés pontot kaptunk. Sajnos ez a szavazás már egyáltalán nem a zenéről szól, hanem a politikáról, diplomáciáról, azaz hogy hogyan hogyan nyaljuk a szomszédunk seggét. Hála kis országunk egykori, és jelenlegi vezetői miatt a külpolitikai helyzetünk katasztrofális szintre süllyedt, ráadásul ugye tudjuk, hogy minket mindenhol utálnak, ezért nem is várhattunk volna sok szavazatot. De azért volt pár fájó pont, mint például a mindenhol reklámozott  lengyel-magyar barátság meglétének totális hiánya. Jó volt látni azért, hogy Finnországban elsők lettünk (12p), Szerbiában harmadikak lettünk (8p) és Romániából (khm, Erdélyből) is kaptunk pontot. 

Az első helyen Azerbajdzsán végzett -egyébként megérdemelten, hiszen nagyon jó volt a dal és az előadás is, már ha leszámítjuk hogy Azerbajdzsán holafaszombanvan nem is Európához tartozik. Az elődöntőben még a 7. helyen álltunk, azonban a döntőben már csak a 22. helyig jutottunk. Ez utána  műsor után még jobban visszasírom a Játék Határok Nélkült. Ott még teljesítményre ment a játék -valószínűleg ezért is lett vége, túl sokszor nyertünk. 

A nyertesek, az azerbajdzsáni duó 

Összefoglalva ez volt az első és utolsó Eurovíziós dalfesztivál amit megnéztem.  Ennyi erővel Hajdú Pétert is küldhetnénk jövőre. (Kapcsolódó Facebook oldal itt) Mindenesetre Katira így is büszkék lehetünk -és vagyunk is! Ja és egy kis kedvesség a végére:

#fuckeurope  #fuckeurovision #fuckorban !!!