filmhuszár

Bár az oldal neve FILM-huszár, nem csak filmeket, hanem sorozatokat is nézek, és van, amiről érdemes írni. idén a tehetségkutatók vannak soron, abból is az egyik leghíresebb, az X-Factor. Tavaly még csak angolt, illetve a magyart követtem nyomon, idén megdupláztam az adagot: az angol, az ausztrál, az amerikai és a magyar verziót is nézem, és így már van összehasonlítási alapom. Vannak persze olyanok, akik elvből nem néznek ilyen műsorokat, mondván, hogy, “megjátszott”, “úgy is el van döntve, ki nyeri meg”, stb. Nyilván ezek is benne vannak a pakliban, de nem feltétlenül ezért kell nézni, hanem a szórakozás és a zene miatt. Néhány videót beillesztettem a cikkbe, azoktól a versenyzőktől, akik jól nyomták. Sajnos a műsor YouTube csatornája nem valami jó, ezért tényleg csak pár videót tudtam beilleszteni.

A Marvel nyert. Teljesen egyértelmű, hogy az idei szezon a Marvel képregények megfilmesítésének jegyében telt. A DC is próbálkozott a Zöld lámpással, a bevételek nem voltak rosszak, maga a film viszont, hát nem a legjobbak közé tartozik. Képregényből filmet csinálni nehéz feladat, mert valahogy el kell érni, hogy ne csak a fanatikusok üljenek be a filmre, hanem olyanok is, akik nincsenek beavatva a Marvel univerzumba. A Thor-nál és az X-Men - Az elsőknél sikerült, az Amerika kapitánynál már nem vagyok biztos ebben. -de javítson ki, aki szerint tévedek. 

Teljesen biztos vagyok benne, hogy mindenkinek van vagy volt főnöke, akit legszívesebben eltett volna láb alól. Vagy ha nem is kinyírni, de jól szétszadizni, és egy kicsit visszaadni neki azt a sok rossz dolgot, amit vele csinált. Akik ebbe a körbe tartoznak, azoknak kötelező ez a film. A film készítői biztosra mentek, ugyanis nagyon jól válogatták össze a szereplőket, bár mint tudjuk ez önmagában még garantálja a sikert. Elöljáróban csak annyit mondanék: a Förtelmes főnökök viszont ezen kívül is zseniális. A film három áldozata is ismerős lehet, Jason Bateman (Nick) a Juno-ból, Jason Sudeikis-t (Kurt) az Elhajlási engedélyből, míg Charlie Day-t (Dale) a Felhőtlen Philadelphiából ismerhetjük. A főnökök pedig tényleg hihetetlenül gonoszak, és a film nézése közben már mi is legszívesebben megölnénk őket. Kevin Spacey egy pszichopata, aki akár 2 perc késésért képes sz*patni az alkalmazottat. Colin Farrel egy szimpla narkós, úgyhogy valamilyen szinten megérthető miért akkora pöcs. A szexuális ragadozó szerepére Jennifer Aniston került, aki nagyon meggyőzően hozza a szerepét. Talán rajta - illetve a megnyilvánulásai miatt- lehet a legtöbbet nevetni.

 Véget ért. Nincs tovább. Tíz évnyi varázslat után elérkeztünk az utolsó részhez, a fináléhoz, ahol eldől az egész varázsló világ sorsa. Még maga, J.K. Rowling sem gondolta az első kötet kiadása után, hogy ez lesz. Világjelenséggé nőtte ki magát a tragikus sorsú sebhelyes homlokú varázsló tanonc története. A világon az egyik legismertebb és legjobban kedvelt könyv lett a Harry Potter. Ez pedig egyet jelentett azzal, hogy meg kell filmesíteni a történetet, hogy népszerűbbé tegyék a könyvet, és eljuttassák azokhoz az emberekhez is, akik nem szeretnek olvasni. Közhelyesen fog hangzani, de tény, hogy én is ahhoz a korosztályhoz tartozok, akik ezekkel a filmekkel együtt nőttek fel, éppen ezért nekem nem csak „egy nyári mozi, ami tele lesz akcióval meg robbantásokkal”, hanem egy korszak végét is jelenti. A színészek felnőtté értek, éppen úgy, ahogy mi –legalább is elméletben. Könyvből filmet csinálni mindig veszélyes vállalkozás, hiszen akik a könyvhöz ragaszkodnak, egyből azzal jönnek, hogy ez meg az kimaradt belőle, meg ez így sz@*#r, érthetetlen, stb. A helyzet az, hogy külön kell venni a két dolgot. Ha csak a filmeket nézzük meg, akkor is érthető a sztori, és bár nem merülnek bele olyan mélyen a történetbe, mint a könyvek esetében, de így is emlékezetes élményt hagy maga után ez a film sorozat. 

Kis hazánkban majd csak augusztustól kezdik majd játszani a mozikban, de néhány környező országban már meg lehet nézni. Mára nagy divattá váltak a képregény filmek és meg kell, hogy mondjam eddig nem okoztak csalódást (Thor, X-Men), de ez… ez… Nem nagyon ismerem a Zöld Lámpás képregény történetét, egyedül az Igazság Ligájából tudom ki ő, ezért nagy reményekkel álltam neki a filmnek.  A bemutatókból arra számítottam, hogy egy látványos, akció dús film lesz, de a film végére minden jóindulatom elszállt. 

A napokban eléggé magával ragadott a nosztalgia, és mivel nem sok (jó) új film érkezett, ezért felcsaptam a DVD-s bőröndömet, és a célpontom ezúttal egy sci-fi, akció, dráma kombó, a Felejtés című film került terítékre –vagyis a lejátszóba. Ezentúl próbálok nem túlzottan spoileresen írni egy-egy filmről, de nem túl egyszerű. Most próbálom nem leírni a filmet jelentről-jelenetre, hanem csak a főbb történéseket, és hogy miről szól, a Felejtés.  Azért aki még ennyit sem szeretne tudni a filmről, az tekerjen lejjebb az utolsó bekezdéshez. 

Amikor megtudtam, hogy a V-t és az SGU-t (Stargate Universe) is elkaszálták, először rohadt mérges, dühös lettem, aztán kicsit kétségbeesett, majd csak szimplán szomorú, hogy nem maradt semmi sci-fi jellegű sorozat, amit nézhetnék. De felcsillant a remény a Terra Nova és a Falling Skies személyében. Elsőként a Falling Skies érkezett meg, annyit tudtam róla, hogy idegeninváziós sorozat lesz, és Noah Wyle (Vészhelyzet) lesz a főszereplő. Na meg, hogy Spielberg is közrejátszik benne, de ez csak amolyan csali, hogy kicsit felfigyeljenek rá az emberek.