Egy vendégblogger kóródi cikke következik, aki szeretett volna írni egy cikket egy érdekes filmről. Remélhetőleg visszatérő vendég lesz belőle. Mivel nem egy zárt oldal vagyunk, így természetesen mindenki akiben benne van az írhatnék, az csak dobjon egy mail-t! -filmhuszár
2 szóban a filmről? Tim Burton. Ezzel az első cikkemmel üdvözlök mindenkit az oldalon, hogy a jövőben fogok-e írni azt még az erő nem fedte fel előttem, ha tetszik a cikk és sok a pozitív visszajelzés, akkor mindenképpen. Ahogy kezdtem az elején: Tim Burton, aki szereti, az folytassa, aki nem az szerintem inkább ne nagy halazzon. A filmről háttérinfónak annyit hogy relatíve régebbi, 2003-mas, és egy 1998-as novella alapján íródott, ám a mondanivalója örökéletű. A rendező magánélete és a film között van összefüggés, akit ez bővebben érdekel wikipedián megtalálja.
Bevallom őszintén másodszorra tudtam végignézni a filmet, mert az eleje számomra elég zavaros és érthetetlen volt, úgyhogy mindenkinek azt tanácsolom, hogy az elejét harcolja végig, egyértelműen megéri. Alapjában véve a film 2 „világban” játszódik; egyik a jelen, a valóvilág (Alekosz nélkül) ahol egy régi és klasszikus apa-fia konfliktus bontakozik ki és oldódik meg, a másik pedig egy úgymond kreált, alkotott világ, ahol egy apa próbálja még halála előtt elmesélni az egész életét a világnak, illetve a fiának próbálja bizonyítani, hogy márpedig ő egy nagyon „badass” ember volt fiatalon. Hogy mennyire sikerül neki az pedig a film végezetével félig meddig kiderül, a többi pedig már a képzeletre van bízva. A szereplőosztás számomra szinte tökéletes volt, talán csak az apa Albert Finney szereplése nem jött be. Viszont az ő fiatal énje Ewan McGregor remek választás volt, és ezzel együtt remek alakítást is nyújt. Külön említésre méltó még az aranyos boszorkány Helena Bonham Carter, akit rengeteg filmből lehet ismerni, Harry Potter után remélem, mindenkinek már a Király beszéde ugrik be. A látvány és a képi elemek remekül illeszkedtek a filmhez és a hangulathoz, a képeken remélem, ebből valamennyi átjön, bár a filmet kell megnézni, ahhoz hogy az ember igazán értékelje a sárga nárciszos mezőt, vagy Fantom városát. Mielőtt elkezdem akkor a filmet mesélni egy kérdés, ami az egész filmet és az egész apa karakterét meghatározza: Mit tennél ha tudnád hogyan fogsz meghalni? Akkor innentől pedig induljon a SPOILERVESZÉLY.
A film első 2 perce tulajdonképpen le is darálja az apa-fiú konfliktus forrását, ami tulajdonképpen annyi, hogy az apa állandóan csak a kitalált mesékkel tömte a fiúnak a fejét, amit még gyermekkorban a fiú értékelt is, ámde már az esküvőjén a fiú szeretné megtudni az apja igazi életét, és igazi személyiségét. Persze az apa ezt felháborítónak tartja és állítja, hogy mindent, amit elmesélt úgy történt a valóságban is, a fiú nem fogadja el, és így „hidegháború” tör ki köztük. 3 évig nem beszélnek, és nem is vitáznak. Mikor azonban az apja szíve kezd leállni azonnal odautaznak a (már terhes) feleségével. A repülőn a fiú felidézi, hogy édesapja többször mesélte neki azt a történetet, amikor gyermekkorában egy boszorkány megmutatta neki hogyan fog meghalni. Édesapjához érve a kapcsolat az apjával hirtelen rendeződni látszik, hiszen tudja, hogy már apjának nincs sok ideje. Természetesen az apuka szokás szerint „sztorizással” üti el a maradék idejét is, és elkezdi mesélni a fiatalkorát. Innentől a film tulajdonképpen váltakozás a fiatalság és a jelen (ség) között. A mesékből kiderül hogy az apuka abban a tudatban éli az életét hogy tudja hogyan fog meghalni, így nem fél semmitől, és nem ismer lehetetlent. Szülőfalujában díszpolgár lesz rengeteg hőstette miatt, és utoljára még a falut bántó óriással is szót ért, a végén pedig együtt indulnak el a falun kívüli világot felfedezni. Megbeszélik, hogy mivel ketté ágazik az út, egyedül mennek tovább, és megvárják egymást ott ahol az utak összeérnek. A fiú, Edward Bloom, a rövidebb, de veszélyesebb utat választja, és így megérkezik egy Fantom nevű utópia városba, ahol mindenki mezítláb jár és minden tökéletes. Amint megérkezik, kiderül, hogy várták, csak sokkal későbbre, de azért maradjon, és szívesen látják. Az úton továbbhaladva összetalálkoznak az óriással, ahogy megbeszélték és együtt mennek tovább egészen egy cirkuszig.
Egy előadás alkalmával meglátja az ifjú Bloom leendő feleségét, és egyetlen szerelmét, ám egy remek képi effekttel a lány eltűnik és a fiú csak álmodozhat róla. A cirkuszigazgató ismeri a lányt, ezért Edward elkezd nála dolgozni, fizetségül pedig nem kér mást, mint havonta 1 infómorzsát a lányról. Cirkuszi munkája során rengeteg furcsa és különleges személyiséggel ismerkedik meg, köztük a vérfarkas igazgatóval. Végül Edward megkapja a lány nevét, és hogy hol kell keresnie. Azonnal el is megy hozzá megkérni a kezét, de sajnos kiderül, a lányt már eljegyezték. Mit ad Isten egy régi ismerős az, szülőfalujából, akit figyelmesség nélkül is felfedez, az ember a film elején.
A Bloom fiú tudja, hogy a férjjelölt nem érdemli meg a lányt, ezért be akarja minden áron bizonyítani, hogy ő a megfelelő választás a lánynak. Ez sikerül is neki és a lány az övé lesz, ám pont ekkor behívják katonának. Mivel tudja a halálát ezért, hogy minél előbb hazatérhessen a szerelméhez, a legrizikósabb küldetéséket is bevállalja. Szerencsére a filmben a háborút sikerült viccesen és minimális erőszakkal bemutatni, pont a filmhez illően. A háborúból visszatérve végre boldogan élhet az életét, és sikeres házaló ügynök lesz. Egyik utazásán azonban véletlenül újra Fantom városba keveredik, ami akkora már teljesen tönkrement és lerohadt, mivel a pénz fogalma lerombolta. A fiú helyre teszi régi barátai segítségével a várost, és így az utópia újra létezhet. Vissza a jelenbe! A mesélés közben az apa haldoklik, a családja pedig hallgatja a történeteit. A kételkedő fia még mindig szkeptikus ám végighallgatja, amit apja mesél neki, végül pedig utazása során az eddig szkeptikus fiú is betér, Fantom városába ahol elmondják neki, hogy az apja mentette őket meg. Innentől kezdve fia némi válóság alapot lát a történetekben és elkezd hinni az apjának, aki sajnos az utolsó óráit éli. Innentől kezdve pedig a jelen átveszi a múlttól a filmet és az apja utolsó kívánsága kerül előtérbe, miszerint csempéssze ki a fia a kórházból és vigye vissza ahol minden kezdődött. A végjáték pedig a temetésen van, ahol a fia végre megismerkedhet apja mesebeli alakjaival. Az hogy a történetek valódiak voltak-e vagy kitalációk, illetve mennyire voltak igazak, mindenki maga dönti el.
Tudom, a cikk irdatlan hosszú lett, legszomorúbb hogy ez a filmnek csupán 50%-a. Rengeteg mellékszálról, összefüggésről nem beszéltem, úgyhogy még ezután is nyugodtan meg lehet nézni, sőt meg is kell, és át kell élni. A cikket kritizálni nemcsak ér, hanem javasolt is.
ÉRTÉKELÉS
Ha be kéne kategorizálnom nem biztos a romantikus, drámát választanám, sokkal inkább egy családi fantasy. Szerintem úgy a fair, ha az egyedi kategóriába rakjuk be. Legjobban a karakterek összetettsége és életszerűsége tetszett, mint például a félreismert óriási, vagy a vérfarkas igazgató. Újranézése évente, unalmas esős napon, mindenképpen kötelező. Burton filmekhez hűen a zenét Danny Elfman komponálta, és maga a zene is több díjra lett jelölve, valamint rengeteg pozitív kritika van róla a neten és gondolom másutt is. Habár kétszer végignéztem figyelmesen a filmet, egy alkalommal se kaptam fel rá a fejem hogy „ ez húúú de ide illik, és ezt fogom a buszon hallgatni suliba menet”. Sajnos ezért nálam a soundtrack csak semleges, aki esetleg valami össze fogót tud róla mondani, írni az bátran és akkor hozzátesszük a cikkhez. Tőlem egy 8-ast kap, de ha átérzem a soundtracket akkor simán egy 9-es.
kóródi
filmhuszar : 8/10
imdb: 8,1/10
rottentomatoes: 76%
